A Tanközlöny elnevezésű projektet László Gergely képzőművész, Major Virág kurátor, és Váradi Emese művészetpedagógus indította útjára kísérleti jelleggel a budapesti Karinthy Frigyes Kéttannyelvű Gimnáziumban.
Művészek az iskolában
A kezdeményezők egy közös iskolai élményhez, a gimnáziumi évek alatt szerkesztett iskolaújsághoz, a Csütörtök du.-hoz nyúltak vissza, amelynek írását, szerkesztését, kiadását a diákok önszerveződő módon valósították meg. Váradi Emese kreatív nevelési módszerei (szakkörök, fotólabor, iskolaújság, stb.) és közvetlensége sok rokon vonást mutatott és mutat mai is Célestin Freinet (lásd később) pedagógiai elveivel, módszertanával. Emese sokéves tapasztalatával, innovatív művészetpedagógiai tevékenységével számos diákot állított kreatív pályára. Így szinte adott volt keret, hogy hozzá, és a volt iskolához térjen vissza a két egykori tanítvány, hogy a Z-generációval együtt folytassa a munkát.
A csoport programja a tranzit.hu Művészek az iskolában program keretei között egy részvételi oktatási gesztusként indult, amely arra irányult, hogy a tudásról és az oktatásról ne a tanár, vagy a felnőtt társadalom perspektívájából, hanem a diák szemszögéből folyjék közös gondolkodás. A projektben alkalmazott módszertan elsősorban Célestin Freinet (1896-1966) francia reformpedagógus oktatási alapelveiből táplálkozott, akinek többek között a sokszínűség és a különböző szociális hátterű diákok adottságainak integrálása, és egy demokratikusan működő, a gyerekek organikus fejlesztését támogató iskola megteremtése volt a célja. A tanulási folyamat középpontjába Freinet az értelmes alkotó tevékenységek széles tárházát, valamint az iskolai nyomdát helyezte.
A 15 fős, néha hullámzó létszámú diákcsoport 2015.szeptemberétől heti rendszerességű szakkör keretében kezdett a három kezdeményező támogatásával elmélyült kutatást a társadalom egyik alrendszere, az oktatás témájában. Erre a fókuszra, bár a kezdeményezők hívták fel a figyelmet, aktualitását a diákok is egy csapásra megérezték. Maguk is megfogalmazták, hogy a 21. században, a megváltozott társadalmi- gazdasági körülmények új kihívások elé állították az oktatás-nevelés minden résztvevőjét, ám a hazai oktatásirányítás adós maradt a válasszal, s mindez a végső soron rajtuk, a diákokon csapódik le.
A csoportban néhány – a kezdeményezők által instruált alapvetésen – a téma, a demokratikus berendezkedés, és a végkifejlet, egy közösen szerkesztett kiadvány – túl a diákok teljes szabadságot kaptak abban, hogy miről szóljanak az egyes szakköri foglalkozások, a tágan megbeszélt témán belül mivel szeretnének foglalkozni és arra mennyi időt szánnak egyénileg. A szakkör elkészítette és megszavazta saját működési szabályzatát, és önálló életre kelt.
„Teljesen megváltoztatott bennünket, hogy kutathattunk, ismereteket szerezhettünk hónapokon át. Rájöttünk, hogy nem az számít, a kiadványban minden sor alatt ott álljon az ötletgazda neve, hanem, hogy ezt közösen alkottuk meg, és hogy sok mindent tanultunk egymástól.” –mondta az egyik 10-dikes csoporttag.
A kutatás során a csoport külső forrásokból további inspirációkat nyert: több, neves kortárs művész vett rész a munka egyes fázisaiban, rendszeres múzeumi programok tágították a kutatásban résztvevők látókörét, bővitve a majdani kiadvány tematikáját, tartalmát. A programban a csoport a gyakorlatban is megismerkedett a hordozó médiummal, rizográf (nyomdagép) működésével és azokkal a kreatív technikákkal, amelyeknek segítségével hangsúlyosan megjeleníthetőek a tartalmi elemek. A szakkör működését, forrásait és programját a diákok maguk archiválták egy erre a célra kiválóan alkalmas, ingyenes online közösségi platformon, a Trello.hu-n.
Tanközlöny: egy diákszerkesztőség és kiadó működése
Az évközi kutatás rendszererezett eredményét 2016.márciusában, a tavaszi szünetben egy témahét keretében a szakkör tagjai egy vizuálisan is megtervezett kiadvánnyá szerkesztették, és rizográf segítségével legyártották.
A témahét első napján mintegy jelképesen „visszafoglalták” iskolát, a gimnázium auláját a maguk igényei szerint rendezték be, munka- és pihenősarkokat alakítottak ki.
A szerkesztőségi munka során a szakköri délutánokon aprólékosan összegyűjtött és archivált anyagot egy közösen kialakított kiadványstruktúrába rendezték. Helyet kapott a kiadványban az elmúlt száz év oktatási-nevelési rendszereinek rövidített leírása, a mérvadó oktatási szakemberek releváns kijelentései, tankönyvi idézetek, definíciók, egy részlet a Pedagógusok Etikai Kódexéből, valamint Sztálintól és Hitlertől vett idézetek, és még az életüket szabályozó törvényekből is idéztek a kiadványban.
A diákok mindezt összevetették a személyes tapasztalataikkal és olyan, általuk hitelesnek tartott pszichológusok, filozófusok, írók véleményével, mint Platón, Arisztotelész, Vekerdy Tamás vagy Örkény István. A kiválasztott szövegek, rajzok, fotók és kis képzőművészeti alkotások egybegyúrásával, és intenzív alkotómunkával létrehoztak egy háromsíkú és három színnel nyomtatott kiadványt, amelynek hosszas vita után aTanközlöny címet adták.
A színekkel (kék, piros) a múlt és a jelen vizuálisan is megfogalmazott egybevetését, kontrasztjait ábrázolták, harmadik színnek a feketét választották, ami igazi szamizdathoz méltóan a lap korrektúrájaként és/vagy öncenzúrájaként is értelmezhető.
Igy rajzolódott ki – szinte magától – a kiadvány végkövetkeztetése is: a mostani oktatási rendszer egyáltalán nem nevezhető demokratikusnak, ahol minden résztvevő egyenrangú partner, és számos jellemzőjében jóval inkább autoriter jegyeket mutat.
A kiadvány készítése során egy másfajta szándék is megfogalmazódott:
„Szeretnénk, ha a Tanközlöny több emberhez eljutna, elgondolkodtatná őket, és ezek az emberek önálló véleményt alkotnának ezután.”- fogalmazta meg egy András( 10-dikes gimnazista)
Eredmények és visszajelzések
A Tanközlöny nagy sikert aratott mind a résztvevők, mind az eredményét kívülről látók, olvasók, tanárok és szülök körében, sok iskolában vitát inditottak el a diákaszerkesztők publikácói. A diákok is nagyon pozitív visszajelzést adtak a programról, beszámolóik szerint sokkal többet tanultak, mint az iskolában: önmagukról, kooperációról és önállóságról, önálló és egyúttal közösen szervezett kutatásról, és az izgalmas témáról, valamint a saját szerkesztőség működéséről.
„ Szinte felszabadulásként éltük meg szakkört és a témahetet: számított a véleményen, együtt találtuk meg mit is szeretnénk bemutatni, és a világba kiáltani – mondta el Réka (11-dikes diák)az egyik bemutatón. „Ez élesen szembement azzal, amit ebből az iskolarendszerből látok, hogy a sulik becuppantják a világra nyitott, kreatív kisgyerekeket, majd 12 év múlva kinyomják magukból a görcsös jövőképpel rendelkező, túlhajszolt, ambiciózus robotokat.“
Jól érezték magukat, kreatívak tudtak lenni és mindent beleadtak a munkába, mert az utolsó betűig a sajátjuknak érezték. Külső szemlélők számára is feltűnt a diákok projekt végére elért fejlődése és magabiztossága, amelyet a többszöri kiadvány bemutatón mutattak.
A Tanközlönyt egy művészeti performance keretében sajtónyilvánosan is bemutatta a diákcsoport, majd ezt követően a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, a Bánki tó Fesztivál Civil Sátrában, valamint a szegedi Nyári Szakkollégiumi Találkozón is prezentálták.
Az egész éves munkáról és a kiadványról az Index.hu, és az ÁtlátszóOktatás.hu valamint eduline.hu írt beszámolót, amit számtalan website is átvett.
Mappingtól a PlayUtópiáig
A munka folytatásaként a csoport figyelme önmaga szűkebb szocio-kulturális környezete felé fordult. Helytörténeti alapokról indulva a diákok először kutatásokat végeztek az iskolát befogadó városrész, a XVIII.kerület társadalmi összetételéről, majd a Karinthy Frigyes Gimnázium helyét, a városrész életében betöltött szerepét vizsgálták meg.
A második félévben az alulnézeti vizsgálatot felváltotta makro-szempontú kutatás: sorra vették az utópisztikus társadalmi elképzeléseket, elvégezték azok irodalmi, történeti elemzését, kutatását. A leszűrt tapasztalatok alapján egy játékot készítettek, amely modellálja az egyes társadalmakat érő jelentős kihívásokat és arra adható lehetséges válaszokat.
A játékot a csoport az OffBiennállé Művészeti Projekt keretében több iskolával együttműködve valósította meg.