Salgótarján egyik jelképe – a Karancs Szálló – története korántsem halott múlt, arra jövőt is lehetne építeni. Kiállításon mutatták be eddigi kutatómunkájuk eredményét a Demolab helyi műhelyének diákjai.

A salgótarjáni Kísérletváros nevű műhelyt alkotó diákok időt nem sajnálva vetették bele magukat a Karancs szálloda múltját őrző dokumentumokba. Erőfeszítésük nem volt hiábavaló, hiszen a kutatás közben számos érdekes történetre leltek. Ezeket a Csohány-fal mintájára kerámiacsempéken örökítették meg. Az április 6-án megnyílt installációs kiállításnak a Dornyay Béla Múzeum adott otthont.

A megnyitóról a Salgótarjáni Városi Televizió is beszámolt. A riportban a diákok mondták el, mit adott számukra eddig ez a kutatás.

„Az emlékezetkutatás napjainkban kiemelten fontos téma és a művészek számára is egyre érdekesebb terep” – vélekedett a megnyitón Erdei Krisztina fotóművész, a csoport művésztanára.

“Azért a Karancs Szállót választottuk a projektünk központi témájaként, mert ez az épület itt van a város központjában, épp a szemünk előtt. Mindenki kötődik hozzá és mindenkiben kérdéseket vet fel: mi folyik a jelenben? Hogyan tud a város jövőjéhez kapcsolódni? A kiállítás ötlete folyamatosan körvonalazódott bennünk. A kutatások során találtunk rá Csohány Kálmán kerámiafalára is, majd elkezdtük megismerni a történetét. A presszó a maga nemében is egy fontos helyszín volt, ahol a helyiek és a messziről érkezők találkozhattak. Ott volt a kerámiafal, ami egyfajta emlékezet beemelése az akkori jelenbe, és azt gondoltuk, hogy a mi jelenünket is szeretnénk valahogy megörökíteni hasonló formában – mondta a művész megnyitójában.

A diákok a híres kerámiafal újratervezésével azt szeretnék bemutatni, hogyan is kapcsolódik a jelenkori városi közösség ehhez a múlthoz. Úgy gondolják, a Karancs Szálló és öröksége nem csak halott múlt, érdemes valamilyen funkcióval felruházni a jövőben. Nyáron egy kis fesztivál keretében szeretnék bemutatni elképzeléseiket.