Salgótarján. Kísérletváros. Karancs Szálloda. Csohány csempék. A DemoLab salgótarjáni műhelyében az utóbbi időben minden erről szólt.

Projektjükben a valaha szocialista luxusszállodaként működő Karancs Hotelt ismerték meg közelebbről: visszaemlékezéseken, és történelmi forrásokon keresztül. Így derült ki számukra, hogy a bár falát egy pásztói művész, Csohány Kálmán kerámiái díszítették. Figurái a hétköznapok alakjai, idézetei az Énekek Éneke szövegei, motívumai a hotel életéből, a természet világából jöttek. Ezt gondolták újra a kis csapat tagjai: tanultak grafikát készíteni, mintát agyagba karcolni, megmunkált kerámiát mázazni és kompozíciót készíteni.

Az új csempékre a város “arcai”- diákok, felnőttek, – a szálloda történetének szereplői kerültek, és szállóigék, ikonok, ábrák – amelyekre a kutatás során bukkantak a fiatalok. A kutatás eredményeiről szóló kiadvány és a készülő csempefal egymásra reflektál, megidéznek és folytatnak egy fél évszázados történetet. Milyen lenne az a város, ahova, mint hajdan sztár-űrhajós látogat el? Milyen lenne a szállodája?

Utópiák, melyekkel érdemes foglalkozni, hiszen ezek a fiatalok szeretik a városukat és élnének itt, tennének érte, ha lehetséges volna. Most így lehetséges. A fiatalok munkáját ők támogatják: Virágos Erzsébet, Erdei Krisztina és Miklós Rea.