Kísérletváros
Salgótarjáni Ifjúsági Tanácsadó Iroda
A műhely a volt szocialista iparváros Salgótarján ikonikus épületét, a Karancs Szállót állította munkájának fókuszába. Kutatták múltját, elmélyülnek jelenében és megtervezték, milyennek szeretnék látni az épületet a jövőben, amely egyúttal felnőtt mindennapjaik jelene lesz.
Munkájuk első összefoglaló eredményét, amelyet a DemoLab első Hollókőn megrendezett táborában készítettek el, itt olvashatjátok. A 36 oldalas kiadványt, amelyben számtalan visszaemlékező és az épület lehetséges jövőjét latolgató interjú és grafika olvasható, látható rizográf technikával készült.
A Kísérletváros műhely másfél éves, közös munkája során számos kihívással szembesült. Munkájuk fókuszába az utópia gondolata nyomán a város ikonikus épületét, a Karancs Szállót és környékét állítottuk. A luxusszálloda emlékezete fontos, bezárása és jelenlegi elhagyatottsága szimbolikus tartalommal bír az itt élők számára. A múlt jól dokumentált mozzanatai és a személyes emlékek gyűjtése után kezdtek el dolgozni a szálló presszójából elbontott Éneke éneke című kerámiafallal, mely Csohány Kálmán képzőművész alkotása. A környéken élő emberek vonásait megörökítő alkotást újragondolva hozták létre közös muráliájukat, mely immár a szállóhoz kötődő személyiségeket, tárgyakat és a mai fiatalok portréit jeleníti meg. A Karancs épülettömbjével szemben, a Főtér egy árnyas szegletében helyezték el a munkát.. A kerámiafal-avató ünnepség egy fontos közösségi akcióval lett teljes, melyen a csoport rengeteg energiával dolgozott, és egy régi álom is valóra vált. Az Éjszaka a hotelben című fényjáték, ha csak egy estére is, de újjáélesztette az évtizedek óta sötét épületet. A programozott fényinstallációt és a hozzá kapcsolódó, a hotel életéből jeleneteket felelevenítő videómunkát több száz ember nézte végig 2019. július 7-én. A Műhely célja az volt, hogy kutatásaikat egy nyilvános esemény során megosszák a város lakóival, hogy környezetüket közös gondolkodásra serkentsék, és hogy generációkat hozzanak össze. Az installáció egyfajta összegzése volt közös munkánknak. Készült egy rövid videó is, mely az Éjszaka a hotelben című fényjáték előkészületeit és fogadtatását mutatja be Salgótarjánban.
Tagok:
Virágos Gergő, Plagány Petra, Kisbali Bence, Virágos Csongor, Tajti Bernát, Gasparova Nikola, Fejes Lolita, Kométh Kamilla, Praveczki Máté, Nagy Máte, Hajósi György, Plavecz Krisztián, Tóth Dorottya, Gajdár Fanni
MŰHELYVEZETŐK
Erdei Kriszta
alkotóművész
Szabadúszó fotográfus, művészeti szervező, képszerkesztő. Filozófiát és poltikaelméletet tanult, de áthallgatott az ELTE mozgóképelmélet és vizuális pedagógia speciális képzésének óráira is. Erdei a világot a képein keresztül ismeri meg, váratlan helyzeteket dokumentál, melyek általános törvényszerűségeket kérdőjeleznek meg. A véletlen mint vizuális narráció lehetőségei érdeklik, amit társadalmilag elkötelezett projektek keretében vizsgál. Tíz éve fotográfiát és vizuális kommunikációt tanít. Dolgozott egy művészeti alapítvány nemzetközi programjain, mely kiállítóteret működtetett Budapesten, majd tematikus művészeti kiadványokat publikált. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Multimédia doktori hallgatója és Média Design menedzsere, számos kreatív oktatási program résztvevője. 2007-ben jelent meg első fotóalbuma. Spontán esztétikája nem finomkodik, hanem zsigeri, esetlen, de annál eredetibb világot tár elénk.
Virágos Erzsébet
tanár
Tudatosan választotta a tanári pályát, mert az volt az elképzelése, hogy míg a világ-világ kamaszokkal, középiskolásokkal akar foglalkozni. Bölcsészdiplomával a zsebében mégis beiratkozott a jogi egyetemre, ami arra volt jó, hogy látóköre bővüljön és még tudatosabban vállalhassa a tanári pályát. Izgatja az iskola, miként lehetne azt az élethez igazítani, adaptívvá tenni, olyanná, amely minden gyereknek esélyt tud adni egy sikeres életre. Ezt a törekvését most paradox módon az oktatási rendszeren kívül tudja megvalósítani. Ezért vesz részt a XXI. századi kihívásokat szem előtt tartó, kísérletező, vitára, kooperativitásra, problémamegoldásra fókuszáló programokban. Hat éve folyamatosan együttműködik a DIA-val, mert úgy látja a proaktív, kezdeményező diákoknál nincs hatékonyabb változásgeneráló erő.
Miklós Rea
irodavezető
Közel két éve a salgótarjáni ifjúsági iroda (SITI) irodavezetőjeként dolgozik. Hisz abban, hogy az iskolán kívüli elfoglaltságok mellett igény és szükség van a szabadidő hasznos eltöltésére, ami minden esetben legyen szórakoztató, közösségi, de a résztvevőre nézve fejlesztő. Lokálpatriótaként egy helyi civil szervezet, a „Sakkozzuk ki!” Akciócsoport elnöke. Itt a közösségi festésben találták meg azt a módszert, mellyel egyszerre tudnak közterületeket színesíteni és önkéntesekből álló csapatot építeni. Végzettségét tekintve magyar nyelv és irodalom szakos tanár, alkalmazott grafikus, valamint művelődésszervező, de sokáig dolgozott a közszférában is. Akkor érzi jól magát, ha egy alkotói közeg veszi körbe, szeret nagyot álmodni, kihívásként megélni a lehetetlennek tűnő feladatokat. Az alkotás lételeme legyen szó kreatív írásról, fal-és padfestésről, események, közösségi kezdeményezések megszervezéséről. A változásra nem szeret várni, inkább tenne érte!